Kedves Artemisz!

Megdöbbenve Értetlenül és Fájó szívvel olvastuk a hírt.

Kedves BARÁTUNK, LACI elment.

A barátságunk 57 évvel ezelőtt 1965-ben kezdődött, amikor elkezdtük közép iskolai tanulmányainkat a Hell József Károly bányagépészeti és bányavillamossági technikumban.

Ez egy olyan barátság volt, mit nagyon erősen összekötött a múlt, a felnőtté válás legfontosabb évei, amit együtt töltöttünk.

A barátság szálait évről évre újra, erősebbre kötöttük, amikor egész napos baráti találkozót szerveztünk. Azért, hogy egy kicsit kötetlenül beszélgessünk.

Az évek előrehaladtával egyre távolabb kerültünk a középiskolás emlékektől, mégis minden találkozó alkalmával sok-sok anekdota, story és érdekes történet került elő. Mindig vidámak voltunk, és sokat nevettünk!

Megbeszéltük az elmúlt év számunkra érdekes, fontosabb eseményeit egymással, és megosztottuk gondolatainkat hétköznapjainkról, a jelenkorban való napi munkáinkról, és ami számunkra mindig a legfontosabb volt a családjainkról.

Laci sokat beszélt Dörgicséről, a világ közepéről, és az ehhez kapcsolódó terveiről. Sok terve volt még!

Facebookon is figyeltük, ahol nemcsak fotókat küldött, de gondolatokat és emlékképeket.

Sokat fotózott, minden találkozóról sok fényképet készített és ezeket megosztotta velünk.

Az 50 éves találkozón az Ő általa készített fénykép került az emlék keretbe, mely mindnyájunk számára egy fontos jubileumi emlék.

Így őrizzük őt meg emlékezetünkben.

Fogadja Őszinte részvétünket